Erdély 3. nap

Az első, átmulatott farkaslakai este után ébredtünk erre a napra, mely kicsit lazább programot tartogatott számunkra. Saját autóinkat alig használva, traktoros kirándulásnak néztünk elébe. Kisebb programváltozás miatt át kellett gurulnunk a szomszédos Székelyszentlélekre, innen kezdtük meg a traktortúrát. A parkolók száma erősen limitált volt, így néhány autóba összeülve indultunk útnak.

Érkezés, parkolás, felszállás a traktorra és már indultunk is a nap első helyszínére, mely a Jézus Szíve kilátó volt. Zötykölődés közben jött rám a pánik, mert a reggelizés után rám bízott koszorút a kocsim csomagtartójában hagytam. Itt még biztos voltam benne, hogy menet közben szükség lesz rá valamikor. Ezt a körülöttem ülőkkel meg is osztottam, akik óvatosan próbáltak nyugtatni. A kilátóhoz felérve elkezdtük a nézelődést, fotózást, tájban gyönyörködést. Gyönyörű látvány tárult a szemünk elé, melyet azzal fokoztunk, hogy a kilátó „fejébe” felmászva még magasabbról tudtuk szemügyre venni a vidéket. Tériszonyomat leküzdve nekem is sikerült feljutnom, szétnézem, fotóznom és le is jönnöm. Már majdnem leértem a fémszerkezet aljára, mikor Zoli feltette a nem várt kérdést, hogy hol a koszorú. Ekkor még mit sem sejtve bánkódtam, hogy a kocsiban hagytam. Ezután természetesen a többiek felbátorodtak és sorra faragták a poénokat ezzel kapcsolatban.

Miután mindenki kinézelődte magát, felszolgálásra került az ebéd, mely zsíros kenyér, szalonna, hagyma és bor volt.

A kiadós ebéd után elindultunk vissza a kocsikhoz. Indulás előtt két táborra szakadt a csapat. A kényelmesebbek – köztük én is – ragaszkodtak a traktoros utazáshoz, a vállalkozó kedvűek viszont gyalog vágtak neki a visszaútnak. A gyaloglást futás váltotta föl. Voltak, akiknek a traktor érkezése előtt sikerült az autókhoz érniük. Kellően porosan, egy csoportkép elkészítése után azonnal Farkaslaka felé vettük az irányt.

Farkaslakára érve első megállónk Tamási Áron síremléke volt, mely az író saját kívánságának megfelelő helyen található. Szerencsére a koszorúzás ide volt tervezve, úgyhogy mindent sikerült a tervek szerint véghezvinni. Újabb csoportkép készült, majd a síremlék mellett lévő, 2010-ben felavatott Trianon-emlékművet néztük meg. Innen autóval indultunk tovább utolsó napirendi pontunk felé, ami Tamási Áron szülőházának felfedezése volt. Itt egy részletes tárlatvezetés keretein belül kaptunk betekintést az ő életébe és munkásságába. Az ismertetés közben és után alaposan szétnéztünk a házban és az egész udvaron. Még a régi csűrt is kinyitották számunkra.

A nap „hivatalos” részét aránylag korán befejezve tértünk vissza az Erdőszéli Zöld Panzióba. Így maradt időnk egy kis délutáni sziesztára, ami az előző este után mindenkinek jól esett. A pihenést követően nekiláttunk a vacsorának majd az ezt követő beszélgetéseknek, koccintásoknak. Az este végeztével pedig eltettük magunkat a következő napra.

Molnár Péter

Leave A Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..