„Szerelem első látásra!”
Sokat gondolkoztam arról, hogy mit is írjak, hiszen ez volt életem első autótesztelése, így ilyen témában nagyon tapasztalatlan vagyok. Egy biztos a márka iránt gyermekkorom óta vonzódom, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok vele szemben kritikus.
Egy nap kaptam egy telefonhívást, hogy a nejemmel van-e kedvünk vidékről Budapestre utazni egy napra és kipróbálni, tesztelni egy idei gyártású BMW M4 Cabriót. Erre a kérésre nem lehetett nemet mondani, tehát éltünk a lehetősséggel.
A megbeszélt napon és időpontban megjelentünk a megbeszélt helyen átvenni az autót és egyből egy meglepetéssel álltunk szemben:
Szemely szerint én a régi, megszokott vonaltervezés és az utastér dizájn rabja vagyok, minimális elektronikával. És amikor a különböző autósportálokon láttam a 2020-as 4-es BMW „orrkialakítását”, nem titkolom: egyáltalán nem jött át. De most itt állt előttünk egy mályva metál színárnyalatú BMW M4 Competition Cabrio ami első látásra rabul ejtett bennünket. Élőben közelről tapasztalva már nem is volt ijesztő a nagy „vese”, sőt imádom, imádjuk. Egy szóval a formatervezése gyönyörű!
Nekem nagyon fontos, ha beülök egy autóba, akkor annak műszerfala, utastere ragadjon magával. Itt is voltak előítéleteim, mert a műszerfalak tekintetében a lekerekített formákat szeretem. Tehát elsőre ez a hosszúkás téglalap alakzatú műszeregység nem nyűgözött le. De a vezetésközben rá kellett jönnöm, hogy nagyon praktikus, hisz rendkívüli jó, összpontosított formában jeleníti meg a menet adatokat. Arról ne is beszéljünk, hogy számomra egyszerűen kezelhető és átlátható. A fontosabb információk a jármű vezetőjének mindig szem előtt vannak a szélvédő alsó részében, ami egyáltalán nem zavaró, sőt előnyös.
Maga az utastér a megszokott szépségében, kényelmes mivoltában pompázott, úgy ahogy a BMW-nél megszoktuk.
A rövid utazásunk megkezdését követően egyből tudtuk, hogy nem várjuk azt a pillanatot, amikor vissza kell majd adnunk, hiszen egyből hozzánk nőtt. Mentünk vele belvárosban, autóúton, kisebb kanyargós hegyi utakon persze a megengedett sebességhatárok között, így az „M erejét” teljesmértékben nem tudtuk kihasználni.
Élveztük minden percét tetővel és tető nélkül.
Belvárosban haladva észrevettük, hogy az autó stílusvilága az abból áradó erő és a hozzá társuló motorhang felkelltette az emberek figyelmét.
Amikor kijutottunk a városból és egy kicsit odaléphettem a gázpedálnak: na, azt az érzést leírni nem tudom, át kell élni. A háromliteres, soros hathengeres, 510LE-s turbómotor és a 8 fokozatú automata váltó szépen dolgozott.
Az autó motor ereje szétoszlik az első és hátsó tengely között, így biztosítva a biztos tapadást. Ezt tapasztaltuk is a hegyi kanyargós utakon, hisz végig magabiztosságot, biztonságérzetet sugallt irányunkba. (Itt említeném meg, hogyha M-es érzésre vágyunk, akkor az első hajtást ki lehet kapcsolni.)
A kedves felségem eddig nem nagyon rajongott az automata váltóért, ezért tartott az M4 kipróbálásától, de nem kellett sok idő hozzá, hogy Ő is kérje: „ hagy vezessem én is!!!” Nem kell mondanom, hogy már vissza sem akart engedni a volán mögé!
A már szinte a szívünkhöz nőtt BMW M4 cabrio nehézkes visszaadását követően megállapítottuk, hogy az autó magában egy tökéletesség, mind kívülről, mind belülről. Az utastér tágassága (4 személy részére megfelelő), kabrióhoz képest megfelelő csomagtér nagysága (ha a tető fenn van: 385 liter), a jármű kezelhetősége, általános használat közbeni kedvező üzemanyagfogyasztása (vegyes használatban 9-11 liter között jött ki) egy kellemes meglepetés volt számunkra.
Ha tehetnénk, már állna egy a garázsban!!!
