Erdélyi Túra
Első nap
Reggel csapatunk bár még kicsit fáradtan, a korai keléstől, de nagyon izgatottan állt neki az útnak. Miután mindenki megitta a reggeli kávéját a pihenőben, lassan el is indultunk. Autóinkat még a határ előtt feltankoltuk a hosszú útra. Ezután már csak a határnál és néha egy benzinkútnál álltunk meg a várva-várt szerpentinig. Amikor megláttuk az első táblát Szászsebesen, amire az volt kiírva, hogy Transalpina még jobban vártuk azt, hogy belevágjunk a kanyarokat bevenni. A kezdetén nagyon kellett koncentrálni a sok kátyúra és úthibára, a táj viszont kárpótolt. A fák, a kellemes levegő és a patakcsörgés hangja egyeseket itt még az osztrák hegyekre emlékeztette. Miután már vagy „száz” kanyart megtettünk felértünk egy óriási víztározóhoz, itt kihelyeztük a klub matricáját a sok másik közé, és kicsit pihentünk.
Mikor már elég energiát gyűjtöttünk folytattuk az utat. A táj egyre másabb lett, eltűntek a fák és már az út is jobb állapotú volt, úgy éreztük mintha a felhőket kerülgetnénk.
Néha még egy-egy nyáj is szembe jött velünk az úton.
A csúcson 2020 méteren álltunk meg következőnek, hogy szívjunk egy kis friss levegőt. Innen csodás látvány tárult elénk és még hófoltokat is véltünk felfedezni itt-ott.
Az út innentől már „egyenesen” a szállásunkra vezetett Râncara. Mikor odaértünk kicsit meglepődtünk azon, hogy hova kell felparkolni az autókkal, mivel egy elég meredek, kavicsos úton kellett felmennünk, de persze ezt is megoldottuk. Elfoglaltuk a szobáinkat és a vacsorát is elfogyasztottuk. A vacsora után lassan mindenki nyugovóra tért, de párunkban még maradt annyi energia, hogy lejátszunk egy kártyapartyt, aztán mi is bevonultunk a szobánkba, mivel holnap hosszú út várt ránk.