Második napunk a temperamentumos Dél-Olaszországban

A tervhez tartva magunkat, elhagytuk Bud Spencer Nápolyát és elindultunk (kocsival) meghódítani a csúcsot, nevezetesen a Vezúv 1281 méter magasan fekvő kráterét. Már a felvezető út is gyönyörű volt és itt-ott látni lehetett megszilárdult lávafolyásokat. Felérve, a csúcs expedíció kudarcba fulladt, miután a helyi erők túl veszélyesnek ítélték meg a kráter közelebbi megtekintését a folyamatos esőzések miatt. Pedig már csak 850 méter gyalogtúra maradt hátra. Sajnáltuk a dolgot, de azért így is nagydolog volt ide eljutni, emlékbe pedig elhoztunk egy darabot a Vezúvból, egy tufa kőzet formájában. 🙂

Ezután Pompej felé vettük az irányt.

Gondolom mindenkiben nagyjából él, amit történelem órán megtanultunk a helyről. A drámát, ami Kr.e. 79-ben történt.  A Vezúv kitörése következtében hatalmas hamu és lapillitömeg  temette el Pompejt,  és csak 1748-ban fedezték fel újra. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a vulkán által kilövellt anyagok jól tartósítottak és a város, nagy része fennmaradt az utókor számára, élethű képet mutatva az akkori fejlett kultúráról.

Őszintén szólva nem is gondoltuk volna, hogy ilyen hatalmas területen fekszik, talán két nap sem lenne elég Pompej bejárásához, hát még az élmények néhány mondatba való összefoglalásához (Bár ez az egész túrára igaz! 🙂 ).

Miközben sétálgattunk az ódon, robosztus falak között, nagyon sok érdekes és látványos dolog tárult a szemünk elé. Ami véleményünk szerint kihagyhatatlan, persze teljesség igénye nélkül, az Amfiteátrum, a Kis Színház, Apolló háza. A listából nem maradhat ki Faun háza, ahol találtak egy több mint egymillió darabból álló mozaik képet, mely Nagy Sándorés III. Dareiosz csatáját ábrázolja. Hihetetlen, milyen jó állapotban maradt meg. Nagy kedvencünk volt a Misztériumok Villája, ahol a freskók falon, nagyon szépen megmaradtak, illetve egy fa ajtó, amely megkövesedett a hamu hatására, valamint itt „alszik örök álmot” egy megkövesedett nő és egy férfi. Láthattuk például, hogy város lakói már akkor jól értettek a „Wellness tudományához” olyan duplafalú gőzfürdőjük volt, hogy néhány mai wellness hotel is megirigyelné. De sétáltunk az ókori Pompej főterén, ahol megcsodálhattuk több templom maradványát, a bazilika romját. Elkerítve itt nézhettünk meg több használati tárgyat, edényeket, amforákat, kis szekeret, ami a szintén a hamu által tartósítva lett. Itt tekinthettük meg a könyvekből híressé vált ember, baba és kutya maradványokat, amik hihetetlenül jó állapotban maradtak meg. Elég szürreális, és hátborzongató érzés volt nézni őket, és látni a fájdalmukat.

Elgondolkodtató, hogy abban az időben -a maihoz képest kezdetleges technikával-, hogy tudtak egy ilyen települést megépíteni, ami akár a mai ember legtöbb igényét is kielégíteni.

Annyit leszögezhetünk, hogy az itt élő emberek jól értettek a gasztronómiához, lakberendezéshez, kertészkedéshez, a művészetekhez, a szórakozáshoz, egy szóval tudtak élni.

Nagy élmény volt látni ezt a méltán híres helyet, és belekóstolni a történelem egy kis szeletébe. Ezzel pompeji napunk végéhez ért, aki nem hisz nekünk, autózzon utána. 🙂

Horváth Gizus