Őrségi túra – 1. nap

Augusztus 20-án, csütörtökön délelőtt indultunk el az őrségi hosszú hétvégére. A Budapestről érkezők közös indulást és egy keszthelyi sétát is terveztek, amit az időjárás és a nagy forgalom részben meghiúsított.

A Völgyhídnál lévő kávézóban találkozott először a csapat, de Keszthelyre már három autóval érkeztünk. Ahol az eső miatt sajnos nem sokat tudtunk sétálni, viszont megkóstoltuk az aznap debütáló ország tortáját. Innen már egyenesen Hegyhátszentjakab felé vettük az irányt, a Vadása tónál lévő szállásunkhoz. Sajnos az időjárás miatt a tóban már nem lett volna annyira kellemes a fürdés, ezért ellátogattunk a közeli szentgotthárdi termálfürdőbe. Olyan jól eltöltöttük ott az időt, hogy mire végeztünk, már bezárt a szállásunknál lévő étterem. Kisebb nehézségek árán találtunk egy még nyitva lévő éttermet és sikerült a társaság közben megérkezett részét is oda irányítani, így egy kellemes közös vacsorával indítottuk a túrát.

Pickarczyk Csaba és Eszti

 

Őrségi túra – 2. nap

Szép reggelre virradtunk a Vadása Motelben. Hajnalban ugyan esett, de mire kivilágosodott már elállt az eső. A napot horgászattal nyitottam, ami egy-két törpeharcsától eltekintve nem volt túlságosan sikeres, de legalább nem kellett halat pucolni. Fél 8 – 8 körül elnök úr vezetésével egy elszánt kis csapat reggeli kocogásra indult a tó körül. Mindent összevetve csodálatos környéken volt a szállásunk.

9-kor már mindenki felébredt és elkezdtük első közösségi tevékenységünket – megreggeliztünk. Közben Zoli ismertette a napi programot. 10 körül terv szerint el is indult a konvoj Ádámék felvezetésével Szőce felé, ahol a Lápok Háza kiállítás és egy tanösvény várt ránk. Kb. 10 perc alatt oda is értünk. Egy szakértő botanikus ’idegenvezetésével’ érdekes dolgokat tudtunk meg a környék gazdálkodásának történetéről, növény és állatvilágáról. Jelentősek az Őrség tőzegmoha lápjai, hiszen olyan növényeknek adnak otthont, amelyekkel legközelebb csak Európa északi tájain találkozhatunk.

Következő állomásunk Szala-(Zala) fő volt, ahol megtekinthettük az Őrségre jellemző ún. szeres település szerkezetet bemutató Pityerszert (Pacsirtadomb). A több épületből álló skanzenben érdekes dolgokat tudtunk meg idegenvezetőnk tolmácsolásával arról, hogy hogyan éltek elődeink 2-300 évvel ezelőtt. Ekkor már erősen ebédidőre járt, de evés előtt még gyorsan megnéztünk egy olajsajtoló látvány-műhelyt. Itt betekinthettünk az olajsajtolás technológiájába és megkóstolhattuk ill. megvásárolhattuk a különböző magvakból préselt olajokat.

A következő programpont egy étterem felkutatása volt. Találtunk is egy nagyon kellemes környezetben fekvő vendéglátó-ipari egységet, amely többeknek kevésbé kellemes emlékként marad meg az emlékezetében, mivel a kiszolgálás sebessége és minősége hagyott némi kívánni valót maga után.

Miután mindezt ’megemésztettük’ ellátogattunk egy családi fazekasműhelybe, ahol sajnos csak vásárlásra nyílt lehetőség, mert a mester éppen házon kívül volt. A szomszédos cukrászdában ki-ki ízlése szerint választhatott magának ’vígasztalást’ kávé, fagylalt vagy sütemény formájában.

A kirándulás utolsó programpontjaként bejártuk a Belső-Őrséget. Itt a kellemes természeti környezet és az eldugott kis falvak mellett sokat gyönyörködtünk autóink látványában is, amit sok-sok fénykép és video készítésével örökített meg csapat. A kabriózás igazi élménnyé vált, amihez az időjárás is tökéletesen asszisztált.

6 óra körül értünk vissza a motelbe. Már túl késő lett volna az eredetileg tervezett bográcsozáshoz, ezért azt másnapra halasztottuk. Helyette Csabi születésnapi tortáját ettük meg, amit a csapat egy része Feri bácsi hathatós propagandájának engedve fürdéssel koronázott meg. A születésnapos is majdnem áldozatává vált a lelkesedésnek, de végül megkegyelmeztek neki, így nem ázott el. Ez a másnap estére már nem volt érvényes, és itt az ’elázásnak’ egy másik formájára szeretnék utalni. De ez már egy másik történet, amit valaki más fog elmesélni.

Ez a szép nap számunkra itt véget ért, lefeküdtünk aludni. Néhányan még beszélgettek pár órát, aztán elcsendesedett a motel.

Nekem és feleségemnek ez volt az első túránk a BMW Klubbal és nagyon kellemes élményekkel gazdagodtunk. Kedves, közvetlen emberekkel ismerkedtünk meg. Külön köszönet Ádámnak a tartalmas program szervezéséért és a lelkes idegenvezetésért. Alig várjuk a következő találkozót J !

Péter Ákos&Edina

 

Őrségi túra – 3. nap, szombat

Szombaton a reggeli elfogyasztása után krumpli pucolással és hússzeleteléssel múlattuk az időt, majd a társaság elindult a környék újabb szépségeinek és látványosságainak felfedezésére. Első utunk Őriszentpéterre vezetett, ahol megálltunk egy röpke vásárlásra, hogy beszerezzük az esti bográcsozáshoz nélkülözhetetlen kellékeket (üdítők, keksz, csoki, műanyag tányér).

A volán mögé ülve egy hosszabb autós túra következett, gyönyörű tájakon keresztül jutottunk el Apátistvánfalvára,  ahol a határőrség egykori épületében alakították ki a határőrök emlékhelyét. A kiállításon régi határőr emlékek, térképek, fényképek mutatták be a katonák mindennapi életét és  egy kicsit nosztalgiázhattunk a vasfüggöny mentén is, mert a szögesdrót egy darabja szintén kiállítási tárgy volt. A múzeumban található berendezett hálókörlet, fegyverszoba. A kiállított járműveket láthattunk a régmúltból és napjainkból, valamint egy érdekességet  is: a Fertő tavi határszakaszon a 70-es években használt orosz fejlesztésű Tupoljev motoros Amfíbia propelleres kétéltű vizijárművet. Az épület udvarán öt faragott kopjafa emlékeztet a szolgálat közben elesett határőrökre.

Indulás előtt még egy gyors csoportképet készítettünk, majd a múzeumot magunk mögött hagyva elindultunk Kétvölgy felé. Utunkat megszakítva pár perces fotózásra megálltunk a Zrím? keresztnél és gyönyörködtünk a lenyűgöző tájban. Innen egy frissen épített erdei úton haladtunk tovább Felsőszölnökre, majd Alsószölnök, Rábatótfalu és Szentgotthárd érintésével érkeztünk meg éhesen Rönökre a Székely Tanya Csárdába. Itt igazi magyaros ízek,  letűnt korok hangulata és élő cigányzene fogadott minket Erdős Feri barátunk legnagyobb örömére.

Bőséges ebédünket elfogyasztva gurultunk tovább a rönöki Rad Ring gokartpályára. A társaság egyik fele a pályán rótta a köröket és versenyzett a stopperórával, a többiek a pálya széléről szurkoltak és fényképeztek.

6 óra magasságában elindultunk vissza Hegyhátszentjakabra, hogy elkészítsük a várva várt marhapörköltet bográcsban. Mint egy jól összeszokott konyhai csapat, úgy tüsténkedtek a klubtagok a tűz körül, Horkics Zsuzsiék eközben fenséges lilahagyma salátát készítettek. A gyerekek közben a Vadása-tóban horgásztak és segítettek Horváth Zolinak a walkie-talkiek lemerítésében.

A pörkölt elfogyasztása után Tóth Ádám adott élő koncertet gitárral, amihez Horkics Tibi és Pickarczyk Csaba önfeledt vokálozása nélkülözhetetlennek bizonyult. Az összes pálinka elfogyasztása után mindenki kellemesen fáradtan tért nyugovóra.

Szántay Roland és Andi

 

Őrségi túra – 4. nap, vasárnap

Egy kora reggeli futás után, összeültünk beszélgetni egy finom, Őrségi reggeli társaságában, hogy ki melyik látványosságot szeretné bepótolni a hazaút során. Miután megegyeztünk bennük, „lóra ültünk”, és elbúcsúzva a szállásunktól elindultunk hazafelé.

 

A Borostyán-tavat választottuk első megállóhelyünknek, mely 2x nagyobb mint gondolnád (bàrmekkorára gondolsz), és úgy tűnik, mintha több „horgász platz” lenne rajta, mint amennyi hal van a tóban, (bár állítólag fogtak itt 198cm-es halat is).

De kellemes sétát tettünk a partján, mely alkalmat adott összegezni ezt a 4 napunkat.

 

Majd az 1000 éves templom következett a hazaút során. Egy Árpád kori templom, vagy inkább maradványai. Egy rendkívül kedves nő mesélt a történetéről és érdekességeiről.

Jó volt hallgatni, hogy hova járkált gyónni és imádkozni az ük-ük-ük-ük-ük-ük-ük-ük nagyapám az ük-ük-ük-ük-ük-ük-ük-ük nagyanyám miatt.

Ezen kívül megnéztük a téglaégető részét is, mely ma már inkább egy barlang berácsozva nehogy kiszökjön onnan a levegő, de ebben is megtaláltuk az érdekességeket.

 

Végül sose gondoltam volna, hogy ezekben az Istenverte kis falukban, van használható étterem.

De IGEN ! És a „Pajta” az! Egyből a tulajdonos és kollegái fogadtak, akik szerényen próbálták szemügyre venni a BMW-ket!:)

Sajnos teltház volt.

De megesett rajtunk a szívük, és kinyitottak egy másik épületet nekünk, (véletlenül „A” Pajtát) ;).

 

Írnék róla órákat, és regényeket, mennyire rendes kiszolgálás és minőség van, de a szerkesztőség így is lerövidíti majd a beszámolóm felét, szóval, egyszerűen: jó volt.

Aztán a kellemes hangulatú ebéd után, mindenki búcsút intett egymásnak, és ugyan egy ideig együtt haladtunk haza fele, de útközben szép lassan mindenkinek más fele kanyarodott a GPS-je.

 

Nagy élmény volt, azóta is sokat emlegetjük. Köszönjük a szervezőnknek/klubtagunknak, és kedves barátnőjének a 4 napos pesztrálásunkat és a lehetetlent nem ismerő segítőkészségüket.

 

Horváth Kristóf