Élménybeszámoló BMW i8
Ez volt az a telefonhívás, amit egészen pontosan attól a pillanattól várok, hogy az első kémfotókat megpillantottam az autóról… Eljött a nap, hogy végre kipróbálhatom a BMW i8-at!
A gép átvétel gyorsan megtörtént, az alábbi kulcs mondatokkal: „Az elektromos töltőt úgysem fogod használni, ne aggódj amiatt, hogy csak a 220V-os hálózati töltőt kaptuk meg az autóhoz.” A szárnyas ajtó belülről így meg így nyílik, nincs soft zárás, határozottan magadra kell húzni.”„Ahogy sport állásba kapcsolod, már be is indul a kis 1500 ccm-is benzines segédmotor, aminek a hangja menet közben hangszóróból szól.” Utóbbi infóval képben voltam, de elég szkeptikusan álltam a dologhoz, vajon miként is gondolták ezt a bajor mérnökök.
Az autóba történő be és kiszállás mindenképpen megér egy kis gyakorlást, a legjobb módszer a jobb láb előre mint egy becsúszó szerelésnél, a bal lábbal meg óvatosan utána, hogy ne rúgjuk le a műszerfal finom bőr borítását. A kiszállás sem könnyű ha lazán fiatalosan akarjuk kivitelezni a műveletet, ezt szintén nem árt gyakorolni. (Az első néhány alkalommal inkább csak „kikecmergésnek” nevezném a dolgot, de hozzá lehet szokni.)
Az autóban helyet foglalva (befeküdve) minden azonnal ismerős és kézre áll, pont úgy mint a BMW jelenlegi palettáján bármelyik típus esetében. A hatótáv pusztán elektromos hajtás esetében 6-7 km-re lett volna elegendő, de teletankolva 400 km fölött kalkulált a komputer.
Hamar megfigyeltem, hogy amint sport állásba kapcsolom az autót és határozottabban nekilódultunk, ahogy csökkent az üzemanyag mennyisége a tankban, apránként úgy növekedett a tisztán elektromos hajtással megtehető km-ek száma. Ez tetszik, de azért kíváncsi leszek üzemanyag fogyasztásban mennyit is fog ez jelenteni a végén…
Néhány km megtétele után már nagyon nem érdekelt az üzemanyag kérdés, csak ki a városból és szabad út legyen előttem, ha lehet minél kanyargósabb. A gyorsulás magáért beszél, 4,5 másodperc körül 100-ra, és így tovább töretlenül 200 km/h fölé, mindezt olyan hátborzongatóan szép hanggal, hogy már az sem érdekes honnan is jön valójában.
Hazaérve és a gyerekeimet rászabadítva az autóra hamar kiderült, hogy hiába a 4 ülés ez leginkább csak 2 személyes autó. (A kisfiam feje már a tetőkárpitot súrolta, pedig még csak 12 éves.) Csomagoknak sincs túl sok hely az autóban, hátul az egymásra púpozott kabátokon kívül max. egy fotós táska fért el és ezzel ki is merült a kapacitás.
Teszt utam végén vissza tankolva az autót választ kaptam az üzemanyag fogyasztással kapcsolatos kérdésre is, mely szerint 10,3 literrel érte be 100 km-en. Nyilván jóval kevesebbet is ki lehet hozni az autóból, csak bármilyen furcsán is hangzik: Nem éri meg!
A BMW i8-al ki kell élvezni minden közösen megtett km-t, ami alatt szépen feltöltődnek az akkumulátorok. Így az utolsó néhány városi km-t már az áhított környezetbarát módon, nesztelen suhanással tehetjük meg. (Otthon persze jöhet a konnektor is éjszakára.)
Összegezve azt a konzekvenciát vontam le, hogy ne érdekeljék a tisztelt publikumot a recept részletei (hangszóróból sugárzott motorhang, kis köbcentis benzinmotor stb.) amiből összegyúrták ezt az autót, mert csak a végeredmény – mint egy szép Nőnél az összhatás – az ami igazán fontos.
Halász Tibor