Élménybeszámoló – BMW 320d F30
Egy kellemes tavaszi hétvégén volt alkalmam kipróbálni, az új F30-as kódjelű, BMW 320d-t, Modern Line kivitelben. A mérce elég magasan volt nálam, amit még az új 5-ös széria az F10 állított be, minden tekintetben.
Az autót körbejárva, a hátsó traktus esetében azonnal és egyértelműen felismerhető a hasonlóság a nagyobb testvérrel, a formaterv egyértelműen az új 5-ös kicsinyített mása. Az autó vonalai oldalról nézve és elölről is hibátlanok, utóbbinál viszont már más volt a cél. A mélyre húzott sportos orr, és a széles, vesékig érő fényszórók nagyon sportosra és markánsra sikerültek, önmagukban követendő példák.
Az utastérben helyet foglalva, már ér egy kis csalódás. Az ajtók finom záródás helyett, (hiába, magas az a bizonyos mérce) sokszor visszaugranak, nagyon határozottan meg kell húzni őket, hogy rendesen záródjanak. Ami viszont pozitívum, az autót félig zárt, (vagy félig nyitott) ajtó helyzetben nem lehetett elindítani, a váltó néhány centiméter gurulás után visszaállt „P”-be, a középkonzolon pedig jókora felirat figyelmeztetett a problémára.
A következő észrevételem, abszolút ízlés dolga, ezért nem jelenthetem ki egyértelmű negatívumként. A tesztautónk erősen bordázott, sötétbarna fa utánzatú műanyag betétjeit, egész egyszerűen nem tudtam megemészteni, nekem nagyon nem jöttek be. Erről persze lehetne vitát nyitni, de teljesen felesleges lenne, mert akinek nem tetszik, rendeljen mást… Ezért bőséges a választék. A műszer csoport világos hátterű órái is leginkább csak sötétben szépek, amikor életre kell az egész utastér hangulatvilágítása. A központi kijelző mérete akármelyik nagyobb testvérénél is megállná a helyét, a testre szabhatóságáról nem is beszélve. Nagyon jól és egyszerűen kezelhető a menü rendszere, még a magyar nyelvű kezelési útmutatóról sem feledkeztek meg, amelyből minden infó könnyen előhívható.
Elinduláskor az első pillanatban feszesre húzódik a biztonsági öv, ami jól eső biztonságérzetet ad. Nagyon finoman pakolgatja a 8 sebességes automataváltó a fokozatokat, és a 2 literes dupla turbós 184 LE-s erőforrás nyomatékával sincs gond. 4 féle alapbeállításból választhatunk, EcoPro, Comfort, Sport és Sport+. Utóbbinál kissé alul marad a várakozásomhoz képest a menetteljesítmény, de hamar rájövök, hogy velem van a baj. Kb. 140 km/h-ról „startolva” ne várjunk mellbevágó gyorsulást az autótól. Ennél viszont sokkal szembetűnőbb, hogy bármennyire is kergetjük az autót, az átlagfogyasztása bizony folyamatosan 6,5 liter körül mozog. Comfort fokozatban terelgetve, 5 liter alatti értékkel lehet normál autózással kalkulálni, ami nagyon nagy erénye a 2.0d motornak.
Tovább ismerkedve az autóval, végre alkalmam van kipróbálni a „park asszisztenst” is, ami az emlegetett egykori az F10-es teszt autónkból még hiányzott. Az autó szépen kiválasztja magának a megfelelő parkoló helyet, és a parkolási folyamat elindítása után egyszerű utasításokat ad a fékpedál és a váltó kezelésére. Az eredmény: hibátlan párhuzamos parkolás szűk helyre, amit a 7 éves fiam lenyűgözve kommentál, és ismétlést követel.
Végezetül kiemelnék még egy praktikus újítást: zsebemben az indítókulcs, zárva az autó, mindkét kezemben csomagok, a raktér nyitása mégis egyszerű. Elegendő a lábunkkal a hátsó vészhárító alatt kalimpálni, és máris felnyílik a csomagtér fedél. Nagyon praktikus megoldás, csak nehéz kitapasztalni, hogy üzembiztosan működjön. (Amikor megmutattam valakinek, csak többszöri próbálkozás után könyörült meg rajtam az autó…)
Összességében, kimondottan tetszik a 6. generációs 3-as, ami szerintem napjaink „reális BMW-je”!
Halász Tibor