fbpx

Csehországi autós túra beszámolók

Élménybeszámoló – első nap (2013.05.01 szerda)

 

Izgalommal és várakozással telve gyülekezett a 24 fős csapat a budaörsi Rack szalon előtt május első verőfényes napján. Rövid ismerkedés és a bemutatkozások után mindannyian kocsiba pattantunk és nekivágtunk első célállomásunknak, Kreuzenstein várának, amelyet néhány száz kilométeres kellemes autópályás utazás után értünk el. A kocsiban töltött pár óra alatt sikerült részlegesen elsajátítanunk a walkie-talkie kezelés nem éppen atomfizikához hasonlítható bonyodalmait (Bécs környékén: „Tibi hol vagy???” J) ,  bár ezzel a témával  kapcsolatban igazán csak az ötödik nap végére sikerült elégséges „vizsgát” tennünk, amikor is konvojunk már valamennyi autójában rutinszerűen kezelték a kis szerkezeteket.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, kellemes meleg napsütésben fedezhettük fel Ausztria talán egyik legszebb román-gótikus stílusban épült várát. Túravezetőként egy vidám, humoros hölgy csatlakozott hozzánk, akitől megtudhattuk, hogy a vár jelenlegi formáját 1874-1907 között nyerte el. Pár méter megtétele után egy hangulatos belső udvarában találtuk magunkat. Felfedező utunk is innen indult, bebarangoltuk a vár szinte összes helységét. Az apró részletekig berendezett konyhán át, melyben egy ritkaságnak számító egy darabból faragott több méter hosszú fa asztalt állt, a fegyverszobán keresztül, ahol megszámlálhatatlan lándzsa, bárd és páncél között találtuk magunkat. Innen haladtunk tovább a gyönyörű festményekkel és korabeli bútorokkal berendezett szobákba. Maradandó emlékekkel a fejünkben ültünk vissza autóinkba és vettük az irányt Cesky Krumlov felé.

A délutáni órákban érkeztünk meg a festői szépségű városba, ami Prága után az egyik legnépszerűbb az országban. Gyors kipakolás és a szobák elfoglalása után autóinkat az Eggenberg sörgyár ma is működő gyárépületének parkolójában pihentettük másnap reggelig. A gyárról megtudtuk, hogy a 13. századtól működik 1625-1630 között került az Eggenberg családhoz, azóta is folyamatosan üzemel. A csoport tagjai itt még megálljt tudtak parancsolni a csalogató illatú cseh nedű utáni vágyuknak, így az óváros felé kezdtünk sétálni. Rövid nézelődés után még a vacsora előtt megadtuk magunkat néhány óriás palacsintának a sétálóutca zsúfolt forgatagában. Jóllakottan indultunk tovább és gyönyörködtünk a Moldva kanyarulatában fekvő óvárosban. Menet közben megcsodálhattuk a Szent Vitus templomot és a fő téren lévő városháza épületét. Sétánk során megakadt a szemünk egy hangulatos éttermen, melynek terasza a város egyik büszkeségét a Rosenberg várkastélyt engedte láttatni. A vár érdekessége, hogy egy szakadék választja ketté, melyet egy 3 szintes árkádos híddal kötöttek össze. Az épület részét képezi a barokk színház is, amely ma is működik, azonban csak évente három előadással örvendezteti meg a nagyérdeműt.

A kiszemelt éttermünkben végre mindenki engedhetett a kísértésnek, asztalunkat ellepték a hatalmas csülkök, korsónyi sörök és számtalan Becherovka, így elégedetten, teli hassal indulhattunk vissza a szépen kivilágított városon át a szállásunkhoz. A csapat egy része út közben még betért egy kocsmába, hogy belenézzen a Barcelona-Bayern meccsbe, ám az első félidő végét jelző sípszót követően már valamennyien éreztük a napközben megtett közel 600 kilométeres út fáradalmait, így az amúgy sem túl izgalmas mérkőzés befejezése előtt tértünk vissza a szállásunkra.

Török Balázs

Hozzászólások

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .