2008 München Welt-Múzeum-Classic

Élménybeszámoló BMW Múzeum – Welt – Classic

Idei eseménynaptárunk várva várt programja érkezett el, november utolsó előtti hétvégéjén, amikor felkerekedtünk, hogy megtekintsük a több mint 2 éves felújításon átesett BMW Múzeumot, az újonnan megnyílt élmény átadó központot a BMW Weltet, és érdeklődésünk  örök ranglistájának élén elhelyezkedő BMW Classicot, – régebbi nevén Mobile Traditions-t.

November 23-án délelőtt 10 órakor indult az autóbuszunk Münchenbe, fedélzetén 35 lelkes BMW baráttal. Társaságunk zömét klubtagságunk adta, de örömmel vettük, hogy elkísértek bennünket a Motoros Klub tagjai közül is néhányan, ill. újonnan jelentkezett tagjelöltek is, akik hamar beilleszkedtek társaságunkba.

Este nyolc óra körül foglaltuk el szállásunkat a Hotel Orlyban, majd kötetlen program keretében kisebb csoportokban feltérképeztük a környék vendéglátó ipari objektumait. A jóféle bajor ételek és sörök hamar feledtették velünk a hosszú buszos utazás fáradalmait.

Másnap reggel türelmetlenül vártuk, hogy elinduljunk a már jól ismert 4 hengert formázó BMW Székházhoz. A BMW Múzeum külső jegyeiben semmit sem változott, ám belül teljesen más kép fogadott bennünket, mint amire 2004.-es látogatásunk alkalmával emlékeztünk. A bemutató tér az eredetihez képest ötszörösére növekedett, és mintegy 120 db kiállítási tárgy várt bennünket. A kiállítás 7 különböző tematikájú „házon” keresztül vezet bennünket és mutatja be mindazt, amit a BMW történelméről, legendás múltjáról, autósportban elért sikereiről, jelenéről és jövőjéről tudni érdemes. Rögtön a fogadó térben egy hidrogén üzemű  „Clean Energy” E38 750i-t láthatunk, az alternatív üzemanyagokkal hajtott BMW-k első hírnökeként, de ha az ablakon kitekintettünk rögtön láttunk 3db vadonatúj 7-est ezzel a technológiával, amelyek közül egy később szembe is jött velünk az utcán. Na, de ne kalandozzunk el, térjünk vissza a kezdetekhez.

A kezdeteket a repülőgép hajtóművek jelentették, ezek közül egy 1917-es BMW IV hajtóművet láthattunk kiállítva, majd a legelső igazi BMW motorkerékpár az 1923-as R32, és a legelső személyautó az 1929-es  BMW 3/15 PS „Dixi” következett.

A tematikus kiállító termek közül kiemelném a 7-es sorozatot ill. annak elődjeit bemutató „Modellsorozatok házát”. Itt megcsodálhattuk az 1935-ös BMW 335-től kezdve, egy 1954-es BMW 502-es „Barokk Angyallal”-t, egy 1968-as 3.3Li-t, majd az 1980-ban megjelent legelső turbómotoros 745i-t. Ez után már el is érkezünk közelmúltunk büszkeségéhez, az 1987-ben megjelent legelső 12 hengeres E32 750i-hez, végül a sort egy 1998-as E38 730d zárta, amely a legelső diesel üzemű autó volt a hetesek között.

A BMW M részleg kiállító termében olyan csodálatos autókkal találkozhatunk, mint a legelső 2000ti 1966-ból, vagy a számomra a mai napig legszebbek között nyilvántartott 1975-ös 3.0CSL. Itt volt egy bőkezűen spoilerezett E21 320-as Junior Team versenyautó, illetve napjaink M3-as és DTM versenyautói.

A kiállított szépségek mellett nem mehetünk el szó nélkül a mai szemmel meglehetősen furcsának tűnő 1955-ben megjelent Isetta mellett sem, illetve a vele egy teremben lévő Colorado narancsszínben tündöklő 2002ti mellett, amibe a mai napig bármikor szívesen beülne az ember.

Legendás autókból nincs hiány, elég kiemelnünk az 1956-ban bemutatott 507-est, melyből alig 260 db-ot gyártottak, rögtön mellette pedig büszke „jogutódja” az 1999-es Z8-as. (Ennek az autónak a James Bond film forgatásához használt változatához később szerencsénk volt a BMW Classicban.)

Sétánk során néhány érdekes prototípust is megtekinthettünk, mint pld. az 1972-es BMW Turbó-t. A jövő elképzeléseit, a Gina modellek képviselik, amelyek mai szemmel meglehetősen extravagánsnak tűnnek. Ezen a ponton eljutottunk a kiállítás végéhez, egészen pontosan az eredeti kiállítótér „lavórjának” a legfelső szintjére. Innen stílusosan egy mozgólépcső vitt le minket a földszintre, vagyis inkább a jelenbe.

A több mint 3 órásra sikeredett múzeumi sétánk után egy kis fényképezkedés következett a 4 henger árnyékában, majd átsétáltunk a néhány méterrel arrébb lévő BMW Weltbe. Az impozáns épületben nyüzsgő élet fogadott bennünket. Olyan érzésünk volt, mintha egy Autókiállítás kellős közepén találtuk volna magunkat azzal a kis különbséggel, hogy itt minden a BMW-ről szólt. Egymást követték az újabbnál újabb modellek, felvonultatva napjaink BMW kínálatának teljes tárházát. Itt mindenki érdeklődésének leginkább megfelelő módon töltött el egy kis időt. Volt akit az X-Drive szimulátor kötött le, ahol virtuális körülmények között próbálhatta ki magát az ember, volt aki nehezen szabadult az új 7-es Individual modellnek fenntartott különteremtől, és volt aki a BMW Shop-ot rohamozta meg előszeretettel. Összegezve elmondhatjuk, hogy szívünknek nagyon kedves környezetben töltöttünk el egy-két órát. Mielőtt visszatértünk volna a szállásunkra, néhányan még felmentünk a szintén közelben lévő TV torony kilátójába, hogy madártávlatból is – egészen pontosan 185 m magasból – szemügyre vegyük az alattunk elterülő BMW komplexumot, és a város panorámáját.

A szállásunkra visszatérve rövid pihenő után ismét felkerekedtünk, hogy a vacsoránkat Müncen egyik legrégebbi és legpatinásabb sörözőjében költsük el, az 1328-ban alapított Augustiner Keller-ben. A helyben főzött különféle sör különlegességek, és a ropogós malacsültek fölött vidám hangulatban telt az este.

Másnap reggel miután elhagytuk a szállodát, ismét buszra szálltunk és megkerestük a BMW Classicot. Volt még néhány óránk a hőn áhított bebocsátásig, ezért a rendelkezésünkre álló időt szabad programmal töltöttük el. A csapat nagy része birtokba vette az „Olimpia  Einkaufhalle” bevásárló központot, kisebb társaságunk pedig metróra ült, és bementünk München központjába a Marienplatz-ra. Kis városnézés után megpihentünk a közeli Hofbrauhaus-ban, ahol a rend kedvéért el is fogyasztottunk egy kis sörkorcsolyát, felkészülve a délutánra és a hazautazásra.

Miután mindenki visszaért a találkozóhelyre, csoportosan bementünk a BMW Classicba. A bejárat fölött egy üveg folyosón rögtön egy gyönyörű BMW M1 fogadott bennünket, amely éppen idén ünnepli 30. születésnapját. A tárlatvezetéssel kapcsolatos instrukciókat meghallgatva, két csoportra osztották a társaságunkat, és kezdetét vette a túra. Annyit érdemes tudni erről a helyről, hogy nem kimondottan a nagyközönségnek fenntartott kiállításról szól.  A hely eredeti neve talán sokkal találóbb volt mint a mai: Mobile Tradition. Ez az a hely, ahonnan felkutatják az elmúlt idők BMW jármű ritkaságait, szükség szerint visszavásárolják, majd hihetetlenül aprólékos és szakszerű munkával teljes mértékben felújítják. Itt szó szerint egymás visszapillantó tükreit érik azok az autók, amelyeknek már csak az eszmei értékéről lehet beszélni. Innen viszik az autókat különböző bemutatókra, kiállításokra és nem utolsó sorban oldtimer versenyekre. Itt őriznek minden egyes legyártott típusból legalább egy darabot a kezdetektől, egészen napjainkig. Itt nem is érdemes konkrét felsorolásba kezdeni, inkább csak ejtsünk néhány szót az igazán különleges darabokról.
Rögtön a tárlat elején egy kifogástalan állapotú 1921-es Viktória motorkerékpárt vehettünk szemügyre, amely eredetét tekintve még nem BMW gyártmány, viszont hajtóművén már ott díszeleg a kék-fehér logó. A földszinti bemutató térben kapunk még egy kis ízelítőt mindabból, ami a következő szinteken vár még ránk. Például egy makulátlan állapotú BMW 328-as, melynek gépháztetejét bőr szíjakkal rögzítették, és a motortér szerves tartozéka volt egy réz fejű kalapács, amely az egyetlen központi kerékanya oldására és meghúzására szolgált. Láthattunk néhány Forma 1-es versenyautót három korosztályból egy 1966-os Brabham-el kezdve, egy repülőgép csillagmotor metszetet, és egy BMW M1 Procar versenyautót, melynek a motorterét is szemügyre vehettük.

A következő szinten egy berendezett pajtával találtuk szembe magunkat, ahol úgy vehettünk szemügyre minden nemű felújítás nélkül egy Dixit és egy BMW 329-est, ahogy annak idején megtalálták őket. Utóbbi autó története Romániából indult, ahonnan a német származású tulajdonos 1938-ban családjával együtt Németországba autózott. Az autó tulajdonosa évekkel ezelőtt felhívta a Mobile Tradition munkatársait, hogy szükségük van-e egy ilyen autóra. Nem is kért semmi mást cserébe, csupán azt, hogy méltó helyen legyen kiállítva. Ez az autó pedig csak egy a sok közül, itt mindennek meg van a külön kis története.
Innen tovább indulva egy hatalmas teremben találtuk magunkat, ahol tömött sorokban álltak az autók. Volt itt olyan 507-es, melynek km órájába 40 év alatt alig 20.000 km került. Azután ritkaság számba menő Bertone karosszériás modellek, amelyek minden gyűjtő vágyálmai között szerepelnek. Sőt, 502-es Barokk Angyalt rendőrautónak álcázva, jóval későbbi utódaival együtt. Láthattunk egy gyönyörű állapotban lévő 700-as modellt is, amelynél elgondolkoztunk, hogy méltatlanul nélkülözve volt a múzeum kiállítási anyagából. Ennek a kis 2 hengeres autónak pedig különösen sokat köszönhetett annak idején a márka, hiszen ezzel indult a BMW talpra állása az ötvenes évek végén.
Ebben a teremben találtuk meg azokat az autó különlegességeket is, amelyekről érdemes egy-két szót szólni. Volt itt olyan 850-es kabrió, melyből összesen 4 db létezik a világon. Ebből a típusból sajnos nem lett nagyobb széria, mert annak idején a már eleve elég borsos 160.000 márkás induló árhoz képest 200.000 márkába került. Továbbá egy olyan E32 hetes, melynek motorterébe 2db V8-ast zsúfoltak be. A zsúfolás oly annyira szó szerint értendő, hogy az autó hátsó sárvédőjébe vágtak kopoltyúkat a motor levegő ellátásának biztosításáért. A koncepció egyébként a Maybach 16 hengeresének a megszületése idején fogalmazódott meg, de végül nem lett belőle semmi.
Innen tovább haladva a következő és egyben utolsó szinten, a BMW motorsport történelmével találtuk szembe magunkat. A 30-as évek Milla Miglia versenyautóitól kezdve, Niki Lauda M1-esén keresztül egészen Nick Heifeld tavalyi versenyautójáig volt itt minden. Láthattuk a BMW motoros McLaren-t, egy Le Mans-i 24 órás gépet úgy kiállítva, hogy az autó előterében egy lyukas gépháztető volt abban az állapotában, ahogy a verseny végén levették róla. A lyukat egyébként egy szerencsétlen varjú okozta, amelynek kb.350 km/h-s tempóval villant át az agyán, hogy kicsit rossz helyen száll…
Ezen a szinten álltak azok az Art Car modellek is, amelyeken jól kivehetőek voltak a dekorálásra felkért festőművészek – mint például Andy Warhol – ecsetvonásai. Kifelé jövet elidőzhettünk még egy Z8-as Safty Car mellett is, amely a Moto Gp versenyein állt szolgálatba.

Sokáig elidőztünk volna még ezek között a csodálatos autók között ábrándozva, de sajnos túránk a végéhez ért. Nem is maradt vissza más, mint a haza indulás. A buszon azután még sokáig beszélgettünk az elmúlt 3 nap élményeiről, a BMW történelmével kapcsolatos látottakról-hallottakról.

Halász Tibor

Leave A Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


Notice: Undefined index: b084ba9670e960d24f7e535732f47f9f in /nfsmnt/hosting2_1/4/4/442c4212-0f74-4ad0-aca2-24fcea678bf9/bmwautoklub.hu/web/wp-content/plugins/milyen-nap-van-most/milyen-nap-van-most.php on line 49