Kedves Zoli!

Ahogy mondtam is nagyon jól éreztem magam, hasznosnak tartom a képzést.
A trénert felkészültnek tartom, higgadtan, szakszerűen irányította az eseményeket. Az elméleti felkészülésre fordított időt talán ki lehetett volna jobban használni. A tudás és a technika adott volt, vicces kisfilmekre nem vágytam. A gyakorlati részről csak jót mondhatok, profi volt.
Legnagyobb tanulság: – 30 km/h nagyon sok tud lenni
- a gumis lobbi marketing maszlagjának tartottam a téli gumik öregedését, most megtapasztaltam, hogy hiába nem kopott, egy 2007-es gumi nem téli útviszonyokra való!
Üdv: Péter

Kedves Zoli!

A tréning szenzációsan jó volt, ugyanis megmutatta, hogy senki nem lehet biztos a vezetéstechnikai ismereteiben, ugyanakkor most éreztem át igazán először, hogy a néhai Domenico Ricci csendőrzászlós – Aldo Moro egykori olasz kormányfő sofőre, akit 1978-ban a másik 4 kísérővel együtt lelőttek a Via Fanin – mekkora felelősséget hordott a hátán…
Szerény véleményem szerint ránk férne egy hasonló esemény valamikor a tavasszal, mindenekelőtt a vizes – csúszós útfelületen való manőverezést kellene gyakorolni. A klubnapokon akár e témában is ránk férne egy – egy előadás közlekedésbiztonsági témakörben.
Még sokszor szeretnék hasonló élményekben részesülni, profi módon megtanulni vezetni.
Még egyszer köszönöm e remek alkalmat

Üdvözlettel

István

Nagy örömömre szolgált, hogy ismét részt vehettem a BMW Autóklub Magyarország szervezésében, a tényleges téli szezon kezdetén egy vezetéstechnikai tréningen.
Mivel nem Finnországban élünk, az év nagy részén nincs alkalmunk hozzászoktatni magunkat, azokhoz a külső körülményekhez, amely a gumiabroncsok – akár téli abroncsok (!) – tapadási együtthatójának drasztikus csökkenését eredményezi. Számomra a legnagyobb tanulság, a relatív gyorshajtás fogalmának az átértékelése, mert hiába – a trénerünk állítása szerint is helyes – vezetés technikai manőver megcsúszás után, ha a belépő sebesség túl magas volt, mindannyian beültünk a “ringlispilbe”…

Halász Tibor

Kedves Vezetőség!

Először is gratulálok a vezetéstechnikai oktatás ötlethez és a megvalósításhoz. Úgy vélem, ez a képzés pontosan beleillik a BMW Autóklub Magyarország küldetésébe, hogy a tagjai – a márkaismereten túl – biztonságosabban, az átlagos autósoknál felkészültebben, tudatosabban és példamutatóbban közlekedjenek. Azt hiszem, hogy a vezetéstechnikai tréningen mindenki megtapasztalta, hogy nincs olyan tudás, amit ne lehetne továbbfejleszteni. Ez a klubrendezvény a közös tanulás, a BMW-csapat összetartozását is erősítette.

Számomra azért volt különösen érdekes a tréning, mert bár több mint negyven éve vezetek, a jelenlegi 320d- s BMW-m az első, amiben a motor elől van és a hátsó kerekeket hajtja. (Miután a múlt évezredben kezdtem a vezetést, a farmotorosok: Volkswagen bogarak, Fiat 850; után csak fronthajtású kocsijaim voltak: Trabantok, Opelek, Passatok.) Ezért is voltam kíváncsi arra, hogy határhelyzetben hogyan viselkedik a BMW. Összességében kellemes benyomást tett rám a BMW kiszámítható, jóindulatú, megbocsátó viselkedése. Meglepett, hogy szélsőséges kormányzás esetén kikapcsolt DTC-vel jobban meg lehetett tartani a kocsit, mint az elektronikai rásegítéssel. (Az oktató és klubunk elnöke szerint ennek a jelenségnek feltehetően az az oka, hogy a sok egymással ellentétes kormány mozdulat, terhelésváltás stb. miatt, az elektronika nem tudja pontosan követni a járművezető szándékát.) Mindez persze nem ok arra, hogy a normál-, hétköznapi használatban bárki is kikapcsolja a DTC-t. Normál körülmények között az elektronika bolond-biztos és hasznos segítséget nyújt a járművezető számára, gondolom ezt minden BMW-s megtapasztalta már.

Klubtársi üdvözlettel,
Dr. Ruppert László