Albánia 4b nap

Albánia, ami nincs az útikönyvben : ízek , emberek , szokások

 

Saranda az albán riviéra legdélebbi nyaralóhelyként nyílvántartott városa . Mi Gjirokastra érintésével a hegyekből ereszkedtünk le a tengerpartjára . A csípkés partjának látványa már a hegyekből is lenyűgöző volt , ám én mégis valami mást akartam látni . És amit látni akartam és megcsodálni , az éveken keresztül nekem a csodának tartott és elérhetetlennek tűnő partszakaszról , innen a másik oldalról is megnézni  az : Korfu volt . Igen , és nem hittem a szememnek ott volt ! A szálloda teraszáról elérhető , karnyújtásnyira , mintegy 1,5 km távolságra . A sziget körvonalai jól kivehetőek voltak , és még a Nap is csodálatosan , hátulról beragyogta .

A Saranda- ban töltött két-éjszakás megállónk második napján a „ hivatalos „ programunk , a görög határmelletti nemzeti park meglátogatása volt . Na de, idézve elnökünk szavajárását : „ semmi sem kötelező”, mi úgy döntöttünk átkompolunk Korfura !

Előző este a recepción kapott menetrend szerint , elterveztük a 10.30 perckor induló első kompjárattal megyünk és a visszafelé közlekedő 18.30 visszajövünk . Marcsika  fordításának segítségével azt is megtudtuk a menetidő kb 1,5 óra .

Este a vacsora helyszínéről visszafelé megkértük a taxisunkat szíveskedjék megmutatni hol van a kikötő . Már a kérés sem volt egyszerű , mivel egyáltalán nem értettük egymást , próbálta megmagyarázni: most éjszaka nem indul komp !

Reggel úgy gondoltuk 9 óra körül jó ha a kikötőben leszünk . Legnagyobb bánatunkra a szállodából már nem látszott Korfu , mert esett az eső és felhőben volt az egész tenger . Mi mégis különváltunk a csoporttól és elindultunk a kikötőbe .

Csak hogy ez Albánia !

A kikötői lehajtón egy kedves egyenruhás jóképű fiatal ember érdeklődött hogy, hová- hová ?? Egy szó volt a válasz : Korfu . Mosolygott elkérte az útleveleket a forg.eng- t és 2 Eurót . / Megjegyzem egyedüli határátkelő volt ahol az útlevelünket akarták látni ! Eddig elég volt a szig is.  / Továbbá megmutatta hová parkoljunk le . Na gondoltam , itt már megint valami nem jól van ! Azért fizessünk 2 Eurót még elmegyünk kompjegyet venni ? És miért nem állhatunk be a sorba , a többi autó mögé ? A jegypénztárnál kb 10 perc pantomin és rajz-nyelven megértettük a következőt : a  gk díja 40 Euro lenne , csakhogy most 10.30 – kor nem lehet autóval menni , csak 16.30 kor ! Mi személyenként fizessünk 14 Eurót és 10.30 kor utazhatunk egy lélekvesztővel , ami úgy néz ki mintha egy zeppelin ereszkedett volna le a vízre , mint egy kapszula , nem volt valami barátságos !

Újabb dilemma  mit csináljunk ? Úgy döntöttünk az autót hátrahagyva hajókázunk egy kicsit és a sziget körbe-kocsikázása helyett sétálunk Korfu városában. Ahol természetesen helyén volt a vár , a konflisok is meg vannak , a Bellini teraszán a frappe íze sem változott . Megebédeltünk és kora délután visszatérünk Saranda- ba .

Elfáradtunk .

Ezért úgy döntöttünk nem megyünk el vacsorázni a többiekkel , hanem pihenünk .

Igen ám , csakhogy elmúlt 8 óra és kezdtünk éhesek lenni ! Hm , valamit enni kellene ! Eldöntöttük kimegyünk a sarkon lévő kis „étterembe „ megnézzük hátha megtetszene – elsősorban a kinézete és a tisztasága .

Azonnal hellyel kínált egy kedves fiatalember a nyolc asztal egyikéhez. Biztató volt hogy a másik asztalnál egy fiatal szemmel láthatóan turista pár vacsorázott . Gondoltuk nagy baj nem lehet ! / később kiderült , Ő a tulajdonos / Biztosra mentünk választottunk grill zöldségeket , sült karajt és az elengedhetetlen rántott tintahalat . Ettünk volna dessertet is , de nem értettük a dessert menü alatt miért az van : dessert ! Megkérdeztük . Segítségünkre sietett egy németül kicsit beszélő helyi fiatal ember aki eddig békésen sörözött . Fordítás szerinti értelmezésben elmondta , ez házi dessert és hazamegy a séf a mamához és megkéri csináljon eredeti albán dessertet és elhozza vacsora után nekünk . Eddig sem volt tökéletes a német nyelv tudásom , de megkérdeztem még egyszer biztos jól értem , hogy otthonról hozzák ? Igen , jólértettem . Hát ezt kihagytuk – utólag lehet , kár volt !

Mert , ami ez után jött , ilyet még nem láttunk : hárman el kezdtek szaladgálni , egyik ember autóba ült , a másik átszaladt a balra lévő kisboltba , a harmadik a jobbra lévő üzlet egyikébe ! Gyorsan visszatértek egy-egy reklámszatyrot szorítva a kezükbe és berohantak a konyhába .Az autóba ült barátunk is , nagy fékcsikorgással kiszállt , szintén nylonszatyorral ! Kicsit rosszul éreztük magunkat a teraszon , közben az eső is el kezdett megint cseperegni . Egyszer csak tálakkal megpakolva megjelent a tulajdonos és a életünk egyik legfrissebb és legfinomabb grill vacsorájával telerakta az asztalt . Ennyire finom grillezett paradicsomot még soha nem ettem !

Közben benépesült a kis-étterem . Mellettünk egyenruhás férfiak söröztek . Egyszer csak jött mégegy , kezében egy nylonszatyor ! Dugva megmutatta a többieknek, majd bevitte a konyhába ! Hm , mondom ezek drogot csempésznek ! Vagy cigarettát , vagy lőszert , vagy valamit…. Hát itthon erről olvastunk , hogy valamikor Saranda volt a csempészet központja , sőt 1997 -ben még helyi háború is kirobbant a hatóságok és a csempészek között , hadihajót foglaltak el , lövöldöztek !

Hm, a helyzet fokozódott ahogy esteledett  , jött újabb középkorú férfi , újabb nylonszatyorral . De mi lehet benne ? Már nevettünk az egészen , jóllaktunk és néztük mi történik !

Mert hogy történt : a konyhából egyre -másra hordták ki az illatosra sült halakat , sülteket ! Ja és finom , friss csapolt sört !

Meg volt a rejtvény megfejtése ! A nylonokban mindenki hozta a nyers halat- húst saját magának és a séf pedig megsütötte .

Mi ugye nem vittünk , tehát elmentek a melletünk lévő húsboltba és hoztak egy szelet borjúkarajt . Kocsival kimentek a kikötőbe és hoztak tintahalat . A kisboltból pedig grillezni való zöldséget .

Ennél frissebb vacsorám  még nem volt !

Fizettünk és … még nem adtuk fel !

Megnéztük a kis vegyesboltot , ahol tényleg tisztaság volt és friss áru.

Elmentünk a másik oldalon lévő húsbolthoz is , azaz mentünk volna , mert ugyan nyítva volt , de sem eladó , sem áru , egy nagy tál tojás kivételével .

Egyszer csak hátulról előjött egy idős , nagybajuszú , igazi hentes ! Nagyon megijedtünk , próbáltuk magyarázni , hogy mi csak nézelődnénk , de hol van a hús ? Ekkor kinyított egy nagy hütőkamrát és kiemelt egy félbevágott birkát és egy félbevágott borjút . Elállt a lélegzetünk ! Hirtelen minden világos lett , itt tényleg igaz , amit útifilmekben láttunk : hogy minden helyben készül , minden friss , minden a házigazdaságokból kerül ki . Semmit nem tárolnak és nem fagyasztanak !

Albánia. Elhoztalak a szívemben magammal hegyeiddel , folyóiddal , a  Berat – i egymásbacsúszó házaiddal , a Kruja – i öreg szálloda tulajdonossal ,a végtelen Velipoje -i tengerparttal , néptáncosaiddal , finom ételeiddel !

Köszönöm. Viszontlátásra !

A legvégső tapasztalatom pedig az  hogy , soha nem szabad elhinni  amit leírnak egy országról , meg kell nézni hogy élnek ott az emberek !

 

Dorogi Judit és Éva

Leave A Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.