4. RAVELLO ÉS AMALFI (4.NAP)

RAVELLO ÉS AMALFI (4.NAP)

Kalocsa Miklós beszámolója

2018 November. 19.

Útvonal térkép:

Kicsit szeles napra ébredtünk, de már annak is örültünk, hogy nem esett az eső. Arra gondoltam, na, ma végre lesz lehetőség kicsit kifaggatni az Alfát a szerpentineken. Kérdezhetnétek, hogy-hogy Alfa? Nos, maradjunk annyiban, hogy az autókölcsönző, jó olaszos lazasággal kezelte a foglalást és az 1-es BMW-ből agy Alfa Romeo Giulia lett. Lássuk be, így lett stílusos az Amalfi parti csavargásunk.

Még Nápolyban történt, hogy a taxis felkészített minket a szűk utakra és utcácskákra, kicsit mosolyogtam a nem létező bajuszom alatt. Ugyan már! Mi lehet szűkebb a nápolyi utcáknál? Nos, van!

Az utunk Sorrentóból indulva Positano érintésével Amalfiba, majd onnan tovább Ravellóba majd vissza a szállásunkra Positánóba vezetett, természetesen vissza fele is Amalfin keresztül. Tehát oda vissza megjártuk ezt a csodás utat. A napi penzumunk nem ígérkezett sokan, cca 70 km és úgy 2 óra 40 perc, de egésznapra betartott. Miért? Egyrészt lépten nyomon késztetést éreztünk a megállásra és látvány befogadására. A fotók készítésére. Másrészt a gyönyörű, kanyargós panoráma úton, nem is kívántunk sietni. Szinte ringatóztunk egyik kanyarból a másikba és Giulia erre lett kitalálva. Pontos kormányzás, bivalyerős motor és bombasztikus fékek. Egyszóval minden passzolt egy jó kis autókázáshoz, lazuláshoz.

Az eső többször rázendített, de nem szegte a kedvünk. Nem gondoltam volna párnappal azelőtt még a budapesti nyárutóban, hogy itt az esernyő lesz a leghűségesebb útitársunk, persze kis túlzással.

 

AMALFI várost valószínűleg Nagy Konstantin császár katonái alapították 320-ban.

A középkorban az Amalfi Köztársaság fővárosa volt és egyben az egyik legfontosabb földközi-tengeri kikötő, Salerno vetélytársa.

Miután végre sikerült leparkolnunk a kikötő melletti elég szűkös kis parkolóban a via Lungomare dei Cavalieri-n, mivel a messzebbi parkolóházat nem volt kedvünk megkeresni, végre bevethettük magunkat a városka Vasárnap déli forgatagába., Célba vettük a Piazza Duomot, ahol nagy meglepetésünkre a Cattedrale di Sant Andrea Apostolo található. A Cattedrale Sant’Andrea vagy Duomo Amalfi a város legimpozánsabb épülete. Tulajdonképpen egy épületegyüttes részét képezi egy másik templommal, a kriptával, a monumentális lépcsővel, az előcsarnokkal, a harangtoronnyal, valamint a kolostorral együtt. Itt székel az Amalfi-Cava de’ Tirreni főegyházmegye érseke. Röviden egy nagyon csinos kis székesegyház, maradjunk ennyiben. Itt belecsöppentünk a vasárnapi istentiszteletbe, nos le is ültünk és belehallgattunk az igehirdetésbe. Ahol a Sorella-ról és Fratello-ról szónokolt tisztelendő atya, már amennyit sikerült a mondandójából megérteni, de minden estre nagyon szépen és érthetően beszélt, felért egy jó kis nyelv órával.

Erről a térről indul ki a város fő utcája, a via Pietro Capuano, mely számos, hangulatos bárral, trattoriával, pizzériával és cukrászdákkal várja a kiéhezett és megszomjazott utazókat. Hogy az ajándék boltokról már ne is beszéljünk.  Miután megkaptuk szellemi, lelki és testi táplálékunkat, majd ejtőzés képen letudtuk a kötelező hűtőmágnes beszerzést, vissza sétáltunk a kikötőbe. Ahol már Giulia türelmetlenül várt a parkolóban. Ugyan is lejárt parkoló jegyünk és az itteni parkolóőrökben a híres-hírhedt olasz lazaságnak írmagja sem volt felfedezhető, ezért aztán gyorsan felnyergeltünk és elrobogtunk a szerpentineken keresztül a hegyoldal tetején található Ravelló irányába.

 

RAVELLÓ Amalfi-part egyik legjelentősebb települése.

Ravelló a 350 m magas Monte Torellóra épült, melyet Amalfi felől a Strada Statale di Ravello-n (leánykori nevén: SS373) közelithetünk meg, számos izgalmas „tornantét”-hajtűkanyart- leküzdve. Ravellót a 12–13. században virágoztatta fel a Rufolo család. Nekik köszönhető a székesegyház Duomo di Ravello, és a Villa Rufoló. A városban található az Oscar Niemyer Auditorium, mely nyaranta számos, színvonalas zenei rendezvénynek biztosít impozáns helyszínt, lélegzet elállító panorámával. Továbbá a piazza Centrale-n, a város főterén, ahol a székesegyház is áll, található a Museo del Coralo. Nos ezeket mindenképpen érdeme megtekinteni, ha itt járunk és időnk engedi. Természetesen számos hangulatos bár, kávézó és étterem várja az ide látogató turistákat. 

Itt már nem bíztuk a vakszerencsére a parkolást és rögtön a via della Republica-n lévő parkolóházba hajtottunk és innen indultunk a tündéri városka centrumába. Kellemes ebéd elfogyasztása után indultunk el kisebb csoportokban a látnivalók felfedezésére. A Villa Rufoló kertjében még november elején is virágoznak a csoda szép virágok a kertben, ahonnan a legjobb „szelfiket” lehet lőni az Amalfi parttal és magányos cédrussal a háttérben. Lenyűgöző, nehéz rá szavakat találni.

Annyira jól éreztünk magunkat, hogy észre sem vettük, mennyire elszaladt az idő. Még időben vissza kellet indulnunk, hogy még az est leszállta előtt élvezhessük a Positánói szállásunkig vezető panoráma utat. Így a Campinola-ba vezető SP1-es úton tervezett „szerpentinezés” kimaradt. Ahogy a mondás tartja: -Nem tudtam melyik ujjamba harapjak! Melyik programot mondjuk le?

Minden esetre Kedves Olvasó, ha Te erre jársz mindenképpen úgy oszd be az időd, hogy erről ne keljen lemondanod!

A visszaúton Positanó felé aztán úgy rázendített az eső, hogy az embernek az volt az érzése az Istenek is siratják ezt a döntésünket.

A megérkezésünk kalandosra sikeredett, mire megtaláltuk a parkolónkat már teljesen szétszakadt a csapat. Az utolsók érkezte elsőnek a szállásra. A szálloda kb 100-re volt a parkolótól, és nem értettem miért várnak minket a portások, akik akkorák voltak, mint egy kétajtós szekrény? De aztán mikor megláttam milyen magas hegyoldalba kell felmászni, ráadásul bőröndökkel, mindent megértettem. Szóval úgy néztünk ki, mint egy Himalája expedició, ahol mi voltunk a túlélők és a portások a serpák.

Mindenesetre boldogan foglaltuk el szobáinkat a Albergo Conca D’Oro-ban és fogyasztottuk a el „Welcome Drink”-et. Bajos kis hotel, igen udvarias kiszolgálással.

Majd gyors „outfit” rendbetétel után közösen indultunk vacsorázni, ahol a rengeteg helyi tengeri specialitás mellett a hagyományos olasz konyha remekeiből lehetett egy bőséges vacsorát elfogyasztani. Én úgy láttam mindenki jól érzete magát, a tányérok üresen mentek vissza a konyhába és a poharak csilingeltek szorgalmasan a vacsora alatt. Szóval jó hangulatban zártuk ezt a csodás napot, mely örökre beégett a retinánkba és az emlékeinkbe.

 

Köszönöm Amalfi, köszönöm Ravelló, köszönöm Positano!  

Nem utolsósorban köszönöm Horváth Zoltán, hogy megszervezted ezt a remek kirándulást!

Hogy stílusosan búcsúzzunk: Noi ritorniamo! Visszatérünk!

Leave A Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.