5., Positano-Istenek ösvénye (Sentiero degli Dei)

Positano-Istenek ösvénye (Sentiero degli Dei)

  1. november 05. hétfő

A hegy mögül szégyenlősen, a felhőkkel harcoló napsugarak látványára ébredtünk. Positano-t Poszeidón a tenger istene kreálta, a szép Pasitea iránt érzett vonzódása hatására. Ez a város az isteni szerelem gyümölcse.

A reggeli és a bemelegítő tengerparti séta, a „nem kívánt lábáztatás” után elindultunk a várva várt Istenek ösvénye meghódítására. Egy kis „szerpentinezés” után elértük a beszálló helyet, közel 2000 lépcsőfokot gyűrtünk le az erdőben, hogy elérjük Nocelle városát. Az addig vezető út egy részét esőben tettük meg, de minket nem riasztott el! Néha-néha kikukucskáltunk a fák közül és visszapillantva láttuk kiindulási pontunkat, Positano-t és a körülötte magasodó hegyeket, a lábánál hullámzó tengert.

A lépcsősor végén, a templomtéren kedves macskák állták utunkat. Természetesen mindenkitől kaptak egy kis simogatást.

Az ösvényen tovább sétálva utolsó épületként egy kilátóteraszos vendéglő kedves tulajdonosa fogadott bennünket. A régiségektől rogyadoztak a falak, a gerendáról paradicsom-, paprika-, szőlőfürtök, szalámi és sonka nézett le ránk. Kis pihenés után ismét útra keltünk.

Gyönyörű sziklafalak és lenyűgöző kilátás kísérte utunkat. A sziklás, fakorlátos turista utat hatalmas rozmaringbokrok szegélyezték halványkék színű virágba borulva. Az eső elálltával a szikla kiszögeléseken szuper képeket tudtunk készíteni.

A sziklafalak csak nőttek, ahogy közeledtünk feléjük. Minél magasabbra értünk, annál csodálatosabb és változatosabb arcát mutatta a táj. Az egyik kanyarban láttuk Capri kimagasodó csúcsait is. Az útbaigazító táblácskák – az érintett városok címereivel – gyönyörűen festett kerámiából készültek. Egy kis lejtmenet után egy szinte ránk hajló monumentális sziklához értünk, mintha lehajolna és üdvözölne minket, azért mert meglátogattuk őt.

Ez a rész az igazi Istenek ösvénye! Csodálatra méltóak azok az emberek, akik ilyen helyen a sziklák között teraszokat hoztak létre, és szőlőültetvényeket, citromligeteket alakítottak ki. Ezek megközelítése csak szamárháton vagy gyalog lehetett!

A sziklába vájt lakások jó állapotban voltak, láthatóan használtak még jó néhányat.

Elértük Bomerano-t (Agerola) és gondoltuk felpattanunk a buszra, hogy „haza” száguldjunk, de ez sajnos nem így történt… Egy kicsit átfagyottan vártuk barátaink megérkezését, hogy leszállítsanak bennünket a hegyekről.

A kezdeti rossz idő és a körülményes visszatérés ellenére megérte a köves hegygerincen megtett 9 kilométeres táv, mert a panoráma, és a jókedv mindenért kárpótolt bennünket. Órákon keresztül lélegzetelállító látványban volt részünk!

Péli Ida

Leave A Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..