1, Első nap – utazás, Nápoly

2018 november 1-6 dél olaszországi kirándulás

Első nap – utazás, Nápoly

Talán az idei év legizgalmasabb, legtöbb látványosságot tartogató eseménye volt (még ha az évből hátra is van még egy-két program) a dél-olaszországi túra. Nápoly, Vezúv, Pompeii, Sorrento, Capri, Pozitano, Amalfi – még felsorolni se könnyű.

Két dologban voltunk biztosak: nem fogunk unatkozni, és hogy irigykedve fognak ránk gondolni az otthon maradtak, hiszen a magyar novemberi zimankó helyett a napfényes olasz tájakon barnulunk. Ne legyünk telhetetlenek, az egyik teljesült: nem unatkoztunk.

A repülőn még nem sejtettük, hogy 5 nap alatt többször fogunk bőrig ázni, mint eddigi életünk során összesen. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az első nap még megúsztuk pár pocsolyával és borús idővel.

 

Szóval optimistán és magabiztosan elvonultunk az autókölcsönzőhöz, hogy rendes BMW klubos rendezvénynek megfelelően, mihamarabb beleülhessünk a legjobb márka 1-es modelljébe. Még szerencse, Klubelökünk mindenre gondolt! Tudta, hogy Dél Olaszországban átvenni 8-9 autót nem lesz egyszerű, és hogy az adminisztráció két-, két és fél órája alatt milyen jól összekovácsolódik a társaság.

Én persze nem bírtam magammal, és amint megkaptam a slusszkulcsot már indultam is a pár kilométerre lévő szállodába, meg se várva a többieket. Aztán bő fél órával, egy elrontott autópálya kihajtóval, 1 euró útdíj és rengeteg sikátor szélességű nápolyi utcácska után –a többiekkel egyszerre- megérkeztem a szállásra.

Ferihegyen, a duty fee-ben már nem volt időnk welcome drinket venni, szóval feleségemmel a szállóból rögtön beszerző körútra indultunk. A hoteltől pár lépésre, egy vegyesboltban megtapasztaltuk, amit eddig csak mások történeteiből ismertünk: olaszul mindeni tud. Hiába mondtuk a boltosnak elég sok nyelven, hogy olaszul pont nem beszélünk, ez őt cseppet sem zavarta. Ékes nápolyi (?) akcentussal magyarázta, mi mindenre van feltétlen szükségünk. És tulajdonképpen neki lett igaza. A soppingolás végén két teli szatyorral távoztunk, és a citromfát csak azért nem tudta ránk sózni, mert féltünk, hogy kézipoggyásznak nehezen lenne eladható.

Így aztán hat órakor az első közös (hivatalos) programra, a városnézésre már welcom-on túl, jókedvűen indultam.

ELSŐ megállónk legfontosabb jelzője az ELSŐ, hiszen az Antica Pizzeriából indúlt világhódító útjára az 1830-as években a Margherita pizza. Hogy milyen volt? Ahhoz képest, hogy hány másodperc/pizza a vendéglátóhely kapacitása, nagyon finom.

Ezt követően Castel Nouvo-hoz (új várhoz) sétáltunk. A vár izgalmas, kalandos története egészen a 13. századig nyúlik vissza, és természetesen nem nélkülöz némi magyar vonatkozású eseményt is: mint megtudtuk (köszönjük wikipédia) 1347-ben I. Lajos magyar király hadai kifosztották, majd pár évvel később újra megpróbálták, de addigra I. Johanna királynő által megerősítettet vár már ellen ált csapataink ostromának.

Sétánkat a San Carlo színház felé vettük, és hogy a kultúra se maradjon ki a programból, a helyszínen elfogyasztottunk némi fánkot és fagylaltot.

Majd jött a Piazza del Plebescito vagyis királyi palota…

… és a kihagyhatatlan tojásvár, azaz Castel dell’Ovo, melynek legándája a következőképpen szól: „A reneszánsz idején a vár nevével (magyarul tojás) kapcsolatban született egy monda, amely szerint Vergilius – akit szívesen szerepeltettek varázslóként is – a vár egyik szobájában felfüggesztett egy vaskalitkát, benne egy lezárt üveggel, abban egy tojással és azt mondta, hogy ameddig az el nem törik, a vár urának baja nem lesz. A monda szerint I. Johanna nápolyi királynő uralkodása idején eltörött a tojás és hiába tettek helyébe másikat, a végzet beteljesedett és családjának sok tagja itt végezte életét, többek közt az utolsó Anjou, II. Johanna is.” (wikipédia)

 

Ezt követően a társaság egyik fele már a szállás felé vette az irányt, értsd: taxiba szállt, de a kemény mag kitartott, és tovább rótta Nápoly utcáit és szűk sikátorait.

 

 

Végül aztán mi is elfáradtunk és metrón mentünk vissza a szállodához.

Szerintem senkit nem kellett sokáig altatni…

 

Révai Ákos

Leave A Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.